Az elmúlt két hétben több okból is szóba került, hogy az üzemi dolgozókkal beszélgetni jó, és beszélgetni kell. Van a napi bejárás, ha úgy tetszik,
Néhány hete megtalált egy nagyon tanulságos sztori. Fiatal vállalkozó panaszkodik. A vállalkozása családi vállalkozás, az apukájával indította, majd később egyedül növelte, és most már túlnőtt
Ha egy bizonyos dolog vagy jelenség megragadja a figyelmünket, akkor törvényszerűen több hasonlót veszünk észre a környezetünkben. Nálam az utóbbi hetekben több olyan régi és
Két zavarba ejtően hasonló történettel találkoztam a napokban, mindkettő a felhatalmazás kérdését feszegeti. Az első esetben egy régi kollégám került egy kisvállalkozáshoz. Csoportvezetőként a felelősség
Szerintem mindenféle termelésre igaz, hogy jó minőséget akarunk gyártani olcsón, maximum a jó minőség és az olcsó definíciója változik. A két törekvés külön-külön teljesen kezelhető,
Az, hogy egyszerű asszisztensből nőttem bele az ügyvezetői pozícióba, és ebben a folyamatban a kollégáim nem nagyon cserélődtek, így alkalmazkodniuk kellett a változáshoz, hozott néhány
„Látod, ez jó, amit mondasz, erre nem is gondoltam, hogy nem elég, ha én fejlődök, látok dolgokat, meg megyek előre, hanem húznom kell magammal őket
A kezdetektől az volt a vágyam, ha úgy tetszik vízióm, hogy nyugodtan szeretnék dolgozni, ha lehet, nem tűzoltással küzdeni, hanem a lényeges feladatokra fókuszálni. Vezetőként
Vannak vacak helyzetek egy cég életében, amikor a hogyan tovább nagyon nem egyértelmű. Kapunk valami homályos utalást, hogy eladnak minket, jön egy nagy reklamáció, és
by