Tegnap Laci barátom felhívott, és megkérdezte, mi újság velem. Hamarosan kibukott belőle, hogy látja, hogy szervezetfejlesztéssel és interim menedzsmenttel kezdtem foglalkozni, és nem érti. Miért
Két zavarba ejtően hasonló történettel találkoztam a napokban, mindkettő a felhatalmazás kérdését feszegeti. Az első esetben egy régi kollégám került egy kisvállalkozáshoz. Csoportvezetőként a felelősség
Szerintem mindenféle termelésre igaz, hogy jó minőséget akarunk gyártani olcsón, maximum a jó minőség és az olcsó definíciója változik. A két törekvés külön-külön teljesen kezelhető,
Az, hogy egyszerű asszisztensből nőttem bele az ügyvezetői pozícióba, és ebben a folyamatban a kollégáim nem nagyon cserélődtek, így alkalmazkodniuk kellett a változáshoz, hozott néhány
„Látod, ez jó, amit mondasz, erre nem is gondoltam, hogy nem elég, ha én fejlődök, látok dolgokat, meg megyek előre, hanem húznom kell magammal őket
A kezdetektől az volt a vágyam, ha úgy tetszik vízióm, hogy nyugodtan szeretnék dolgozni, ha lehet, nem tűzoltással küzdeni, hanem a lényeges feladatokra fókuszálni. Vezetőként
Sokadjára olvasom újra Robert Maurer: Kaizen- Változz félelem nélkül című könyvét, ami az általam ismert legjobb könyv a kaizen filozófia megértéséhez, és annak gyakorlati alkalmazásához
Vannak vacak helyzetek egy cég életében, amikor a hogyan tovább nagyon nem egyértelmű. Kapunk valami homályos utalást, hogy eladnak minket, jön egy nagy reklamáció, és
Már ügyvezetőként dolgoztam, amikor a gyár és a cégcsoport amerikai tulajdonba került. Hamar megérkeztek az új elvárások, riportok, a SOX, és a lean. Volt, amit
A múlt héten egy volt kollégával nosztalgiáztunk, és előkerült a második legdrágább rossz döntésem sztorija is. Akkoriban felkértek, hogy képviseljem az európai gyárakat egy projektben,
by