A beruházások kapcsán is véghez vittünk egy, az előző posztomban leírtakhoz hasonló folyamatfejlesztést, itt az volt a cél, hogy a rendelkezésre álló vagy váratlanul felbukkanó beruházási keretet mindig ki tudjuk maximálisan használni.
Az első időkben eléggé szervezetlenül mentek a dolgok, szeptemberben összeültünk, brainstormingoltunk, mit is kellene beletervezni a jövő éves költségvetésbe, és hasra ütöttünk, hogy ez körülbelül mennyi lehet. A költségvetést novemberben véglegesítettük, és teljes erőbedobással elkezdtünk dolgozni a jóváhagyott projekteken. Általában hamar kiderült, hogy vagy többe kerülnek, mint amit saccoltunk, vagy a műszaki tartalom és az árajánlat kidolgozás elhúzódott addig, míg kimerült a nemzetközi közös keret, és jóváhagyás ide vagy oda, nem tudtuk megvalósítani, amit szerettünk volna. Vagy ami még tovább fokozta a zavart, úgy október táján kaptunk volna lehetőséget még beruházásra, de csak olyanra, ami az év végéig megvalósítható, és ötletünk sem volt, mit lehetne, nem, hogy megvalósítsuk.
Az ÜZEM épülete és a technológia megért már pár évtizedet, így egyszerűen nem szalaszthattunk el egyetlen lehetőséget sem a fejlesztésre, szóval átrendeztük a folyamatot. Összeszedtük a következő 3 évben esedékes beruházásokat, és besoroltuk őket fontosság/ sürgősség szerint. Májusban megbeszéltük, hogy a lista első tizenhat helyezettjét fogjuk betenni a költségvetési tervbe, és mivel szokás szerint várhatóan csak az első nyolcra lesz keret, a kollégák ezeket elkezdték kidolgozni, az ajánlatokat bekérni. Szeptemberben már a konkrét adatok kerültek a költségvetésbe, (legalábbis a reálisan megvalósuló projekteknél :-)), novemberben már előkészített szerződések várták a költségvetés jóváhagyását, januárban pedig megkezdődött a megvalósítás.
A stratégia az volt, hogy megkötött szerződést, megrendelt, leszállított cikket már nem lehet visszacsinálni, így ezek a beruházások már biztosak, bárhogy is változik az aktuális beruházási politika cégcsoport szinten. Amikor a projektek befejeződtek, a listán következőkkel kezdtünk foglalkozni, ügyelve arra, hogy ha váratlan forrás bukkan fel, mindig legyen kész, beadható projektterv. Egyúttal így a mérnöki erőforrások sem bizonyos hónapokban terhelődtek túl, hanem megoszlott a munka, nem kellett kapkodni, ment végig a folyamat évről évre, nyugodt tempóban. Mindig volt, ami épp megvalósult, ami beadható volt, és amit csak két év múlvára terveztünk.
Ez már emelt szint, hiszen nem csak a napi dolgaink futnak le rendezetten, hanem a lehetőségek kiaknázására is tervezetten készülünk, van időnk már előre is gondolkodni, a jövővel foglalkozni.
Ennek a sorozatnak az volt a célja, hogy az időn, egészen pontosan az elvesztegetett időn keresztül mutassa meg, hogyan lehet egy szervezetet átformálni, átláthatóvá, rendezetté tenni, és a stresszt és a munkával töltött időt jelentősen csökkenteni. Azért az időt választottam kiindulásnak, mert az fáj igazán, nekem is az fájt, azért kezdtem bele ebbe a sziszifuszi, kitartást és tanulást igénylő folyamatba anno, amiből rengeteget tanultam.
Remélem, tudtam hasznosat adni azoknak, akik hasonló cipőben járnak, és szívesen segítek azoknak, akik szeretnék hasonló módon átgondolni, hogyan tehetnék egyszerűbbé a napjaikat.