Már ügyvezetőként dolgoztam, amikor a gyár és a cégcsoport amerikai tulajdonba került. Hamar megérkeztek az új elvárások, riportok, a SOX, és a lean. Volt, amit egész könnyen átvettünk, a lean azonban hendikeppel indult.
Túl voltunk akkor már egy sikertelen lean bevezetésen. Szó szerint az egész ÜZEM, minden egyes dolgozó kapott alapképzést, én pedig részt vehettem egy nemzetközi lean akadémia hosszabb képzésén is, de óriási volt a szkepticizmus és az ellenállás mindnyájunkban, ami két forrásból jött. Az egyik, hogy a bevezetéshez kapcsolódó auditok nem a lényegre koncentráltak, hanem a KPI grafikonok elhelyezésére és formájára- a „lean az, amikor színes grafikonokat rajzolgatunk, hogy jó legyen”, a másik pedig az, hogy az ÜZEM messze nem volt elég érett hozzá. A 35 éve kialakult gondolkodás nem egyik napról a másikra változik, hanem lépésről lépésre, hiába voltak jól felkészült leaneseink, bedarálta a törekvéseiket az ellenálló tömeg. És az sem segített, hogy én is szkeptikus voltam, és nehezen viseltem az új elvárásokat.
Az egyik héten tetemes mennyiséget nem tudtunk időben kiszállítani, így neki kellett veselkednem az RCCM (root cause- countermeasure) riportnak, azon belül is az öt miértnek. Első közelítésben megkérdeztem a termelést, ahonnan az a válasz jött, hogy túl sok volt a rendelés a kapacitáshoz képest. Erre szépen ráküzdöttem a miérteket, persze kijött, hogy csak a csillagok szerencsétlen együttállása az ok, és nem sokat tehetünk. Kiküldem, fénysebességgel jött vissza, hogy rossz az elemzés, csináljam újra. Leült mellém a cégcsoporttól segíteni kirendelt kolléga, és végtelen türelemmel próbált terelgetni az adatok felé, kezdetben nem sok sikerrel. Kedd délután kezdődött a tortúra, késő estére hétszer küldték vissza a riportot, reszkettem az idegtől és a felmondást fontolgattam.
De eljutottunk onnan, hogy „túl sok volt a rendelés”, odáig, hogy az ADATOK szerint az előző hetekben nem gyártottunk eleget, mert egy bizonyos gépen egy bizonyos alkatrész rendszeres meghibásodása miatt nem volt elég kapacitás. És ezzel már lehet mit kezdeni, ez ellen már lehet mit tenni.
Keserves volt, minden belső ellenkezésem le kellett gyűrni, de ezen a délután végre megértettem, hogyan lehet gyakorlatban használni, amit eddig tanultam a leanről, és hogy ez segíthet elérni azokat a célokat, amiket feladatul kaptam. Hogy kellenek az adatok, mert azok valós képet adnak, az emberi megítélés képes torzítani, és valós problémákra már lehet valós megoldásokat keresni.
Nagyon hálás vagyok annak a két embernek, akik végiglökdöstek ezen a délutánon, az egyik leghasznosabb eszközt adták a kezembe, megváltoztatták a gondolkodásom.
Egy szkeptikus meggyőzve, maradt 149…