Emlékszem, amíg egy nagy szervezethez tartoztam, év elején mindig összeszedtük az éves célkitűzéseket, és ezeket rögzítettük a Workday-ben, hogy aztán júniusban és az év végén megnézzük, mit sikerült belőle megvalósítani. A rendszer elvben teljesen jól működött, főleg, amíg békeidők voltak, és a gazdasági környezet relatív stabil és tervezhető volt egy évre előre, de aztán jött a COVID, és ezzel együtt egy sor turbulens változás. A januárban rögzített célok nemhogy júniusban, de már márciusban sem voltak értelmezhetőek, a gazdasági realitás és a vállalati prioritások folyamatosan változtak, ezekhez pedig a napi munka is alkalmazkodott.
Tulajdonképpen az állandó változás kényszerítette ki, hogy az éves célokat inkább irányvonalként fogjuk fel, és a gyakori helyzetelemzéssel, újratervezéssel és folyamatos vezetői visszajelzésekkel tartsuk irányban a hajót és a kollégákat. Megcélozva az adott körülmények között elérhető lehető legjobb eredményt. Ez egy sokkal rugalmasabb módja a szervezetek irányításának, és szerintem ebben a COVID utáni világban nem is nagyon lehet másként biztosítani a gyors adaptálódást, még akkor sem, ha minél nagyobb a szervezet, annál nagyobb igény van a célok kőbe vésésére. A másik nagy előnye pedig az, hogy folyamatossá válik a párbeszéd a vezető és a csapatának tagjai között a teljesítményről, így az esetleges problémák azonnal orvosolhatóak, és a jó eredmények sem felejtődnek el.
Ez folyamatos jelenlétet igényelt tőlem, mint vezetőtől, és azt, hogy állandóan képben legyek a külső és belső helyzettel, de még ez sem feltétlenül készített fel arra a tempóra, ahogyan egyedül, vállalkozóként adaptálódni kell, legalábbis azok alapján az élmények alapján, amit az elmúlt hónapokban vagy inkább egy évben átéltem. Két nulláról újratervezés után most az a fázis van, hogy szinte minden beszélgetésből, napból jön olyan információ, amitől valamit teljesen átértékelek, örökérvényűnek tűnő dolgok halványodnak el, és jönnek olyanok, amiket akár csak napokkal ezelőtt is teljesen abszurdnak tartottam.
Érdekelne, hogy Ti hogyan látjátok? Ha a vállalkozás túléli az első egy-két évet, akkor is gyakoriak a „hát ezt sosem gondoltam volna, hogy valaha” típusú élmények? Vagy a gyors sodrás ettől független, és most mindenféle szervezetre igaz?
by