Sok évvel ezelőtt részt vettem egy vezetői képességeket fejlesztő táborban Skóciában. Nagyon fiatal voltam még, és nem volt vezetői gyakorlatom, megelőlegezték nekem a bizalmat, de pont emiatt nehezen találtam meg a helyem. Egy héten át oldottunk meg mindenféle cseles feladatot a világ minden tájáról jövő fiatalokkal, gyakran csapatban, és közben azt figyelték a trénerek, ki hogyan működik együtt, vannak-e ösztönös vezetők, meg hasonlókat.
Amiért eszembe jutott ez a tábor, az egy különös eset, amit nemrég kapcsoltam össze egy fontos vezetői attitűddel. Kültéri feladat volt, valami fadarabokból összerakott pályán kellett volna bicikliznem, de mindig eloldódott a cipőm. Dőltem, borultam a bringával, mígnem a csapat egyik tagjának, egy nálam valamivel idősebb, szimpatikus amerikai srácnak eszébe jutott, hogy tanult valahol valami tuti cipőfűző kötési módot, és már térdelt is le elém, és kötötte meg a cipőmet úgy, hogy tudjak tekerni, és a csapatfeladat teljesüljön.
Egyik oldalról egy kicsit bizarr helyzet, hogy valaki felnőttként köti a cipődet, másik oldalról viszont egy működőképes vezetői stratégia: ha csak a cipőbekötéssel tudom segíteni, hogy menjen a csapatfeladat, akkor nem derogál nekem ezt megtenni, mert az a fontos, hogy közösen elérjük a célt.
Nyilván nem minden helyzetben a cipőbekötés a megoldás, de az analógia átfordítható: ha a kolléganőnek egyszerre kellene négy vámkezelést kibogoznia, és kitálalnia az ebédet a nálunk betanítást végző vendégeknek, bevállalom-e a tálalást ügyvezetőként? Beállok-e számlákat szkennelni, ha a könyvelés ezer felé szakad a NAV ellenőrzéshez szükséges dolgok összeszedésében? Kimegyek-e besegíteni a leltárellenőrzésben, hogy a csapat hamarabb haza tudjon menni karácsony előtt, vagy megvárom, amíg elém kerül a kész leltár?
Belefér-e a vezetői mivoltomba, hogy kimondottan nem vezetői feladatokat vegyek át a csapattól olyan helyzetekben, amikor egyértelműen látszik, hogy átmenetileg erőforráshiány lépett fel, és a kollégáknak egyszerre túl sok dologgal kellene foglalkozniuk, én viszont csak ehhez értek a sok feladatukból?
Nekem a válasz egyértelmű igen, ezzel a csapat a közös cél felé tud mozdulni, csökken a nyomás, tehát hatékonyabban, koncentráltabban tudnak dolgozni, és nem utolsó sorban a közös munka elképesztő pozitív hatást gyakorol az együttműködésre, és a vezető felé mutatott bizalomra, hiszen átélik, hogy a nehéz pillanatokban ott állunk mellettük.
Szóval ki köti meg a cipőfűzőt? Akinek éppen akkor ideje, lehetősége vagy ötlete van rá…
by