Ma délután a mamámmal beszélgettem, és kérdeztem, hogy elszáradt-e már nála a tulipánok levele. Nem csak hogy leszáradt, de már le is vágta, és elő is készítette, hogy majd elégeti. Nem lepődtem meg a válaszon, nem ez volt az első alkalom, amikor megpróbáltam rávenni, hogy változtasson a 88 éves gyakorlaton, és ne égessen, hanem komposztáljon vagy takarjon vele, hogy kevésbé száradjon ki a kertje a nyáron. Nem fogom meggyőzni, túl erős, túl régi a fejében, hogy ennek így kell lennie, mindig így volt, mindig így lesz.
Amiért pedig idekerült a történet, az az, hogy a munkában is találkozom a jelenséggel, hogy van egy fix elképzelés egy adott dologról, és nem tudunk, nem akarunk elvonatkoztatni ettől az elképzeléstől, még akkor sem, ha ez esetleg sokba kerül. Sőt, a pénz általában kulcsmomentum, főleg akkor nem akarunk elvonatkoztatni, ha az újonnan felmerült alternatíva többe kerülne, több pénzbe, munkába, fáradtságba, vagy megoldandó konfliktusos helyzetet jelent. Ne adj isten, valami teljesen újat kellene megtanulnunk, a komfortzónánkon kívül…
De mi van, ha az a szerszám, amit azt adott feladathoz egyedül értő kollégánk kér, mégis szükséges a munkához, és rosszul emlékszünk, hogy valahol valaki évekkel ezelőtt azt mondta nekünk, hogy felesleges? Elveszítjük a kollégát, ha ellenállunk a racionális kérésének?
Mi van, ha egy összeszerelő üzemben remekül bevált ötletek nem ugyanúgy működnek az elektródagyártásban? Mennyivel növeli meg a termelési költséget, ha makacsul ragaszkodunk hozzájuk?
Mi van, ha az EU-ba való beléptetéshez a számláknak és egyéb kísérő dokumentumoknak tényleg szigorú alaki és tartalmi követelményei vannak? Hány napot fognak állni az autók a vámon, ha ezeket nem halljuk meg?
Rengeteg a kisebb-nagyobb veszteséget, plusz munkát okozó példa, érdemes elgondolkodni rajtuk, és nyitva tartani a szemünket, még inkább a gondolkodásunkat.
Mi van, ha a dolgok pont most, pont itt, ebben az országban, iparágban, helyzetben vagy az idén nem is úgy vannak, ahogy gondoljuk, hogy vannak?
by