Ha meg kell válni egy-egy kollégától, mindig szóba kerül a vezetők esetében az érzelmi érintettség, de ahogy a sorozat első részében is láttuk, racionálisan átgondolva néhány esetben sokat könnyíthetünk az ebből fakadó stresszen.
Ilyen az az eset is, amikor fegyelmi vétség miatt válunk meg valakitől. Ha valaki súlyosan vét a szabályok ellen, általában jönnek az érvek, miért ne kellene fellépni: Már 35 éve itt dolgozik… Van két kicsi gyereke… Nélküle nem fogjuk tudni megoldani a dolgot… De hiszen nem is olyan súlyos ez…
Ezek a gondolatok eltakarhatják, hogy vezetőként az egész érdekének felül kell írnia a rész érdekeit, egy fegyelmi vétségnél nem vizsgálhatjuk csak azt, hogy a következmény hogyan hat az egyénre, azt is vizsgálnunk kell, hogy hogyan hat a szervezetre. Néhány klasszikus példán keresztül ezt könnyű átlátni:
- Ha egy veszélyes üzemben szondáztatáskor „megbukik” egy 35 éve ott dolgozó kolléga, és megbocsájtunk neki, mit teszünk, ha egy két éve ott dolgozó bukik meg? Mit mond rólunk, mint vezetőről és a tilalom komolyságáról, ha valaki megússza, mások meg nem? Elkötelezett-e a szervezet a biztonságos munkavégzés mellett, ha az ittasság megengedhető? Ki viseli a felelősséget, ha a következő héten a kolléga ismét ittasan bejön, és balesetet okoz? Erre az utolsó kérdésre a válasz egyértelmű, a vezető, aki hagyta dolgozni.
- Talán kevésbé egyértelműnek tűnik, de ha egy kollégát rajta kapunk a hátsó raktárban sziesztázni, ugyanezekkel a kérdésekkel számolhatunk. Ha neki szabad, ha nála nincs következménye, másnak is szabad. Ha egy gombelemet elvihet valaki következmény nélkül, akkor egy ipari szkennert is lehet?
A vállalati értékeket és normákat csak akkor tudjuk betartatni, ha következetesen fellépünk a normaszegéssel szemben. Ez olyan, mint egy axióma, és a fellépésünk hosszú távú hatásai annál erősebbek, minél könnyebbnek tűnne nem lépni, minél nagyobb a csábítás, hogy „jófejek” és rugalmasak legyünk. Ha az általunk kedvelt, ezer éve ismert csapattagot éppúgy kezeljük, mint a hat hónapja belépett kollégát egy fegyelmi vétség esetén, a norma elképesztően erősödik, de a kivételezés normaromboló hatása éppen ilyen erős tud lenni.
Van még egy tipikus eset, ami nem fegyelmi vétség, de a normára gyakorolt hatása nagyon hasonló. Amikor egy régi, ritka tudással vagy speciális ismeretekkel rendelkező kolléga béremelést szeretne, és ebben a beszélgetésben elhangzik a „különben elmegyek” fenyegetőzés, szintén mérlegelni kell. Ha a távozásától való félelemből, a nehezen pótolhatósága miatt a béremelést megadjuk, végtelen sorok fognak kígyózni az ajtónk előtt, és a vezetői elfogadottságunk is csökken, hiszen „zsarolhatóak vagyunk”. Bért emelni átlátható módon, tiszta szabályok és keretek között érdemes.
Ha ezeket a helyzeteket nézzük, szintén jó stratégia, ha felülről, messzebbről szemléljük az eseményeket, a hosszú távú hatásokra koncentrálunk, és szem előtt tartjuk, hogy az egész érdeke mindig felül kell múlja a rész érdekét. Még így sem lesz egyszerű, de legalább vannak tiszta keretek a döntéseinkhez.
