Ó, igen, ma örülünk. Mégpedig egy nagyon apró és banális okból, ami talán még vicces is elsőre 😊 De kezdjük az elején.
Sok évvel ezelőtt volt egy meglehetősen konzervatív gondolkodású és működésű csapatom, akik túléltek már két sikertelen lean bevezetést, amikor próbálkozni kezdtem a harmadikkal. A célom az volt, hogy ne az eszközök használata vagy a visual management legyen az első fókusz, hanem maga a gondolkodás, a látásmód megváltoztatása, arra álljon rá a csapat agya, hogy olcsóbban, hatékonyabban KELL gyártanunk a hosszú távú működés érdekében. És ha megvan a miért és a mit kell tenni, jöhetnek a lean eszközök, amik pont éppen erre valók.
Persze az ellenállás az égig ért, nagyon nehezen haladtam még a legegyszerűbb kérdésekben is, és egy előrelépés után mindig kettő hátra jött. Az egyik legnehezebb dió az volt, hogy a termelés hatékonyságára vonatkozó adatokat gyűjtsük, ezek minőségét javítsuk, elemezzük, és utána adat alapon mondjunk véleményt vagy döntsünk. Mert hiszen mindenki adatok nélkül is tökéletesen tudta, mi ment az üzemben, vagy legalábbis volt egy saját elképzelése.
Nem tudom, összesen hányféleképpen próbáltam rávezetni a csapatot az adatok fontosságára, de arra tisztán emlékszem, amikor az európai leanes kolléga, Milan kérdésére, hogy hogy állunk, azt válaszoltam, hogy „kitaláltam a 167. lehetséges módot, ahogy X-et meggyőzhetem, hogy érdemes az adatokkal foglalkoznia, és épp várom a kifutását a dolognak”. Ezen együtt röhögtünk kínunkban, mert a gazdasági mutatók miatt muszáj volt erre menni, de mindketten tudtuk, hogy szó szerint hegymenetben kőtörés a dolog, és még több hónapnyi befektetett munka után sem lehetett tudni, mikor üti fel újra a fejét a régi gondolkodás.
A gazdasági kényszer nagy úr, végtelen kitartást és kreativitást képes adni az embernek, szóval lett még 168. próbálkozás is, meg 169. is, és iszonyú lassan, de átdolgozódott a vállalati kultúra és működés. Hogy nem volt hiábavaló, azt nemrégiben jelezte vissza egy volt kollégám, aki azért nem szeret az új helyén dolgozni, mert nem bírja nézni a pazarlást és a hatékonyság javítására vonatkozó ötleteit nem kezelik megfelelően. Nem ezt szokta meg…
És hogy minek örülünk most? Az egyik projektemben találkoztam egy nem hatékony működéssel, és egy szintén konzervatív, régóta egy bizonyos módon működő csapattal. Az első változtatási, megoldási javaslatom nem volt jó, nem kezelte a kérdés komplexitását. A második jó volt, de rajtam kívül senki sem használta, túl nagy ugrás lett volna egyszerre, túl sok erőt kívánt volna a csapattól.
Jött a harmadik ötlet. Sokkal kisebb változás, sokkal kevesebb energia a csapat részéről, nem is jeleztem előre, nem kerítettem neki nagy feneket, hátha elsunnyog az ellenállási küszöb alatt. Abban reménykedtem, hogyha hasznosnak érzik, magától beépülhet. És IGEN!!!! Már annak is örültem, hogy ketten visszajeleztek beszélgetés közben, hogy dolgoztak vele, de ma egy emailen láttam, hogy egy másik feladatnál is használják. MAGUKTÓL…🤩
Persze biztos, hogy holnap visszalépünk kettőt, de minden kis lépés lépés, és egy ilyen erőt ad, hogy jöjjenek az újabb kreatív ötletek, újra nekiálljak 😊 Másodjára már előre lépni is könnyebb…
Kitartást és sok sikeres apró lépést minden változtatni próbálkozónak! 😊
by