Magamra inkább gyakorlati, mint elméleti szakemberként gondolok, és akkor élek igazán, ha valamilyen komplex feladat megoldásán dolgozhatok, így talán nem véletlen, hogy megtalálnak néha az igazán húzós projektek. Most is egy ilyenben vagyok benne interimként, egy érdekes csavarral. Megosztom a tanultakat, hátha másnak is tud segíteni.
A technológia, amit telepítünk, robbanásveszélyes, tűzveszélyes és egészségre veszélyes anyaggal dolgozik. Elsőre egyértelmű volt, hogy a projekt kulcseleme a törvényi megfelelés lesz, a tulajdonos korábbi tapasztalatai és a kinti szabályozás alapján végiggondoltuk, mi kellhet itt is, bevontuk a megfelelő szakembereket, és elkezdtük kidolgozni a szükséges terveket, mit kell kialakítani, megvenni a biztonságos működéshez.
És itt jön a bökkenő: ugyan több évtizede létezik a technológia, de nem mindennapos dologról van szó, itthon pedig még soha nem volt ilyen termelés. Konkrét jogi szabályozás nincsen rá, a mihez hasonlít kérdés pedig szintén nem minden területen nyújt segítséget a besorolásnál, így
- olyan hatóságok is részleteiben érdeklődnek a technológia iránt, akikkel egyetlen korábbi beruházásnál, amiben részt vettem, sem volt szükséges együttműködni, vagy akikkel kapcsolatban az volt korábban a tapasztalat, hogy relatív szűk terület tartozik hozzájuk, és azon nem túl bonyolult a törvényi előírásoknak megfelelni.
- a részleteiben érdeklődés azt jelenti, hogy bármely szokásos, rutin engedélykérelemnél felmerülhet, hogy a szokásosnál sokkal bővebb tartalommal, részletes technológiai leírással, a gépek, berendezések papírjaival, technológiai paramétereivel megtoldva kell beadni.
- ez két dolog miatt trükkös, egyrészt, mert a dokumentumok jó része normál esetben a gépekkel együtt érkezik, és az üzembehelyezéshez kell csak, de ezt időben előre kell hozni, korábban, akár hónapokkal, egy évvel korábban be kell kérni. Ez okozhat némi zavart a külföldi beszállítóknál, hiszen nekik a fordítást kell jóval korábban elkészíteniük. Felborul a szokásos szekvencia, hogy minek mikorra kell készen lennie dokumentációs szempontból.
- másrészt pedig azért, mert sehol nem számolhatunk a megszokott döntéshozatali határidővel a nem tervezhető hiánypótlások, plusz kérdések, egyeztetések miatt.
És az egésznek a gyökere egészen egyszerűen az, hogy mivel a tevékenység nem ismert itthon, nincs rá szabályozás, amihez a különböző hatóságok tarthatnák magukat, így ahhoz, hogy állást tudjanak foglalni, rengeteg információra van szükségük.
Viszonylag ritka az ilyen projekt, de ha még eggyel találkozom, akkor valószínűleg azt javasolnám, hogy a beruházási döntést megelőzően érdemes elkezdeni az egyeztetést a különböző hatóságokkal, és ha letisztul, hogy a megvalósításhoz kapcsolódó és dokumentációs elvárások időben és költségben mennyit jelentenek, akkor meghozni a döntést. Minél különlegesebb a feladat, annál kevésbé működnek a bevált sémák, ezzel meg lehet spórolni egy sor hiánypótlást és időveszteséget.
by