Az, hogy egyszerű asszisztensből nőttem bele az ügyvezetői pozícióba, és ebben a folyamatban a kollégáim nem nagyon cserélődtek, így alkalmazkodniuk kellett a változáshoz, hozott néhány vicces és elgondolkodtató esetet.
Egyszer ültem az irodában, szokás szerint nyitott ajtó mellett, és nagyon dolgoztam valamilyen elemzésen, amikor megállt az ajtóban T. kolléga, az egyik üzemi terület csoportvezetője. Ezer éve dolgozott az üzemben, és értett is hozzá, amit csinált, emiatt mindig érdemes volt meghallgatni, ugyanakkor arra sem ártott figyelni, hogy ehhez nagy hang is társult, véleményvezérként is működött.
Szóval T. megállt, betöltötte az ajtókeretet, és szemmel láthatóan idegesen elkezdett arról panaszkodni, hogy már a jegyzetfüzetek sem az igaziak, veszünk minden vackot, mert amit most kaptak, abban NINCSENEK PERFORÁLVA a lapok. És amikor kitépi őket, rondák a szélek…
A fejem tele volt számokkal, helyi szakkifejezéssel élve nem kaptam szikrát, néztem rá bambán. Több dolog megfordult a fejemben:
- Vajon a cseh gyárvezető társamnál, akinek a csapatát mindig jól szervezettnek láttam, és akit nagyon tiszteltek a kollégái, szóval az ő ajtajában is megjelennek ilyen kérdésekkel?
- Nincs az a menedzsment könyv, amelyik szerint ezzel a problémával nekem kellene foglalkoznom…
- Hogyan lehetne ezt a feladatot jó irányba, azaz az ezzel foglalkozó kolléganőm asztala felé terelni?
- De mindezt úgy, hogy a kolléga önérzetén ne essen csorba, és ne azzal az érzéssel menjen el, hogy nem fontos a problémája, és ő maga nem fontos…
- Vajon mi zaklathatta fel annyira, hogy ennyire hülye indokkal megállt az ajtómban? Miről van valójában szó?
Ilyenkor nincs jobb megoldás, mint felállni, és beszélgetni. Figyelni, meghallgatni, megérteni, mert néha csak erre van szükség. Közben azt is meghallani, milyen gondolatok járnak az ÜZEM fejében, kell-e kommunikálni, beavatkozni.
Egyben türelemmel, könnyed hangon elmondani, hogy ne hozza már a kolléganőt ilyen helyzetbe, hogy rögtön hozzám jön, hiszen ő is szuperül meg tudja oldani a feladatot, nem kellek hozzá én. Nem mellesleg kedvesebb is, mint én vagyok ????
A vezetői feladatok szerintem nem merülnek ki abban, hogy a „hard” területeken nagyot alkotunk, és szépek a számaink, ha közben nem teszünk a „soft” oldalon, nem törődünk a hozzánk tartozókkal, nem lesz jó munkahely, amit vezetünk. És ha nem jó ott dolgozni, előbb-utóbb a hard eredmények sem hozhatóak.
by