A múlt héten egy üzemcsarnok átvételén voltam egy ügyféllel meg a csarnok építőjének a képviselőivel. A csarnok rendben lévőnek tűnt, szerintem teljesen oké és tiszta volt. Az ügyfél viszont jelezte, hogy nincs rendesen kitakarítva, és mutatta a vékony porréteget a villamosszekrény tetején, a fal mentén elmaradt keskeny porsávot, ahol nem megy el a takarítógép tökéletesen, meg ehhez hasonló dolgokat.
Teljesen érthető volt, és tényleg ott volt, amiket mutatott, de ezeket előtte mi nem „láttuk”. Gondolkoztam a miérten, és arra jutottam, hogy a velünk lévő kollégák építőiparban dolgoznak, én pedig korábban elektródagyárban és kerámiaüzemben szocializálódtam, egészen más normák között.
Ahol éves szinten 8000 tonna por megfordul, ott nem reális elvárás, hogy ne legyen egy vékony réteg por sem, bármilyen jó is az elszívás, bármilyen gyakran is takarítunk. Ott a norma az, hogy rendszeresen legyen takarítva, és a porréteg ne lépjen át egy bizonyos szintet. Maximum a szint vastagságán érdemes küzdeni. És az építőipar is hasonló.
Ellenben az ügyfél egészen más közegből érkezett, másként szocializálódott, az ő világában a tiszta sokkal tisztább. Ahhoz, hogy tudjak jól együttműködni vele, meg kell értenem az ő keretrendszerét és szükségleteit, az ő normáit.
Viszont tovább gondolva, ha egy ilyen relatív egyszerű kérdésben, mint egy abszolút üres csarnok tisztasága, pusztán a korábbi élettapasztalat miatt ekkora eltérés van, hogyan váratjuk el, hogy a beosztottjaink fél szavakból megértik elsőre, mit szeretnénk tőlük? Legyen szó az üzem tisztaságáról vagy egy riportról, vagy új folyamatról, azt hiszem, nem megúszható, hogy időt tegyünk bele, és pontosan megtanítsuk, mit is szeretnénk.
Először sok időt, aztán később, ahogy a kollégák megtanulnak a szemünkön keresztül látni, a fejünkkel gondolkodni, kevesebbet. De tanítani kell, mert néha a tiszta sem tiszta.
A mellékelt képen ismeretlen porművész alkotása raktárajtón, cc. 2017. Ez sajnos túllépte a megengedett porszintet ????