Vannak olyan vezetői döntéshelyzetek, a szervezetfejlesztés például tipikusan ilyen, amikor a szervezet jól felfogott gazdasági érdekei miatt olyan döntéseket kell meghozni, amik nem esnek jól a vezetői egónak, fel kell adni valamilyen elvet, vagy el kell ismerni, hogy nem tudunk mindenre megoldást, vagy valami miatt már nem tudunk annyit tenni, mint korábban.
Ezek szerintem azért nehezek, mert a vezetői szerepet önmagunk részének érezzük, és ha nem sikerül valami, azt saját, belső kudarcunknak.
A feladat sokféle formában beköszönhet. Nekem a legkeményebb eset az volt, amikor a cég nehéz helyzetbe került, és az előrelépés érdekében szövetkeznem kellett az egyik beszállítónkkal, akit egyébként nagyon-nagyon-nagyon nem kedveltem. Jó, ez így nem igaz. Profi, nem profi beismerni, de kimondottan utáltam. „Muszáj” üzleti kapcsolat volt, adott körülmények miatt nem tudtam mással dolgozni, de a pasas mindig végtelenül igazságtalan és lekezelő volt, minden beszélgetésünk után a gutaütés kerülgetett.
De jött az a pont, hogy komoly nehézségeink támadtak, és minden követ meg kellett mozgatnom azért, hogy valahogy kikerüljünk belőle, és az egyik kő pont a vele való szövetkezés volt. Szó szerint minden porcikám ellene volt, hogy felhívjam, és a segítségét kérjem, megalázkodásnak éreztem, meg hogy még jobban le fog kezelni ezután.
Aztán elkezdtem gondolkodni: ha nem teszem meg, és pont ez a kicsi hiányzik a sikerhez, nagyon rosszul fogom érezni magam, rosszabbul, mintha felhívnám. Ha viszont megteszem és sikerül, simán megérte, legfeljebb utólag szakember segítségével kibogozom, hogyan lehetne jobban kezelni a hozzá hasonló karaktereket, és mit kell nekem magamban megfejlődni.
Ettől a pillanattól valahogy helyére került, hogy én és az egóm nem lehet annak az akadálya, hogy a cég érdekében lépjek. Amit kell, megtanulom, magamat átdolgozom, ha valami végképp nem megy, beismerem, és segítséget kérek, mert bármilyen nehezek ezek, még mindig könnyebbek, mint veszíteni.
Szóval ha a cég érdeke úgy kívánja, és a normáimon belül tudunk maradni, akár az öreg ördöggel is szövetséget kötök…De tükörbe nézni tudni azért továbbra is fontos!
